Tekintélyelvű demokrácia, avagy a demokrácia tekintélyelvűsége?

 
2018. Máj. 15. 19:27

Tekintélyelvű demokrácia, avagy a demokrácia tekintélyelvűsége?

2018. május 15., Kedd 19:27

Orbán Viktor versus Emmanuel Macron, a paprikacinizmus a gall pátosszal szemben, a nacionalizmus az európai integráció ellenében - az Európai Unióval kapcsolatos két világszemlélet. A szerző, Christoph Prantner így összegezi a Der Standard hasábjain megjelent cikkének témáját. 

 

Nagyjából 30 évvel ezelőtt Orbán Viktor levelet küldött a Soros-alapítványnak. A húszas évei közepén járó feltörekvő fiatalember éppen befejezte tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és a Mezőgazdasági Minisztériumban kezdett el dolgozni.

Manapság a gyújtópontban az Európai Unió alapértékei vannak, amelyek tulajdonképpen félreérthetetlenek, de amelyeket néhányan eltérő módon akarnak értelmezni.

A fordulat idejét akkortájt,  1988 tavaszán már észlelték azok, akik rendelkeztek politikai ösztönnel. Tehát az oxfordi egyetemi ösztöndíjhoz támogatást kérő pályázatában így írt: “ a civil társadalom lesz a diktatúrából a demokráciában történő átmenet egyik fő eleme”.

A fiatal reménységből, aki ténylegesen politikai tudományokat folytathatott az Oxfordi Pembroke Collegeban, mára az Európai Unióhoz tartozó tagállam, Magyarország miniszterelnöke lett, aki újbóli hivatalba lépésekor kijelentette:“véget ért a liberális demokrácia korszaka”.

Ezzel Orbán még inkább azon uniós tagok szószólójává vált, amelyek szembetűnő módon keresik a szembenállást az Unió alapértékeivel. Neki, a lengyel Jarosław Kaczyńskinak és más közép-európaiaknak a tekintélyelvűség jelent mindent, a pluralizmus viszont semmit.

Pontosan ennek az ellenkezőjét testesíti meg Emmanuel Macron, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a nacionalizmus, a revizionizmus és a türelmetlenség másokkal szemben ismét a szakadékba taszíthatja Európát. A francia államelnök ezt Aachenban is kifejezésre juttatta (lásd: vita a fejlődés irányáról). Ugyanezt hangoztatta néhány héttel ezelőtt az Európai Parlamentben elmondott beszédében is, amelyben az autoriter demokráciával szemben kiemelte a demokrácia tekintélyét.

A régi  Európa az új ellen

Ismét harcban áll a “régi Európa az új Európával”, ahogyan azt annak idején, 2003-ban Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter az iraki invázió kapcsán megfogalmazta. Akkoriban Amerika követéséről volt szó, amit Németország és Franciaország megtagadott, a kelet-európaiak azonban önként nyújtottak.

Jelenleg az Unió alapértékei állnak a középpontban, amelyek tulajdonképpen lényegében félreérthetetlenek, de amelyeket néhányan másképpen akarnak értelmezni. Emellett teljesen világos, hogy: “az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenjogúság, a jogállamiság tiszteletben tartása és az emberi jogok érvényre juttatása”, ahogyan ez az EU-szerződésben kifejezésre jut, nem tűri meg  az autoriter, némelyek szerint protofasiszta ideológiai örökséget.

A kérdések, amelyek ebből a konfliktusból adódnak, a következők: milyen mély ideológiai tartalma van ennek a konfliktusnak? Milyen következménye lehet ennek az Európai Unióra nézve?

Ami az első kérdést illeti, a fake-hírek és a fake-politika nem állnak nagyon messze egymástól. Pontos szemrevételezéskor az illiberalizmusról és a “21. századi keresztény demokráciáról” Budapesten elhangzó kinyilatkoztatás cinikus álcázása a kleptokráciának, amely hasonlóan gondolkodókat keres magának Európában.

Egy Orbán Viktorhoz hasonló intellektuális képességgel rendelkező politikus pontosan tudja, hogy Magyarország gazdasági növekedésének jelentős hányada az EU-támogatásokon alapul, az alacsony munkanélküliségi arány pedig a munkahely teremtő intézkedések és az igen nagy létszámú kivándorlás következménye.

Ám mivel az ő új “keresztény demokráciájában” boldogítóbb szerezni, mint adni,  “az Európai Egyesült Államok őrült rémálmáról” beszél. Mert a nagyobb integráció, ami mellett Macron kiáll, Budapesten csak zavarná a köreit. Harminc évvel a Sorosnak küldött levele után inkább a demokráciából a diktatúrába való átmeneten fáradozik - többek között a civiltársadalom zaklatásával is.

Ezzel az Orbán-kormány a többségében EU-párti magyarokat máris az Unió peremére kormányozta. Brüsszelben nem kielégítő a pozíciója. A súlyosabb következményektől csak a Varsóval fenntartott tisztességtelen szövetsége óvja meg Budapestet, no és vétójoga, amelyet az EU  új költségvetésének elfogadásánál érvényesíthet - miközben több tagállam a támogatásokat a jövőben  a jogállamiság kritériumaival akarja összekapcsolni.

Ezt Orbán minden eszközzel megpróbálja majd megakadályozni. A lépésenként előre haladó európai integrációt ez azonban nem fogja feltartóztatni. Az Orbán vezette Budapest ebben nem fog részt vállalni. Feltehetően az ő előnyére, de teljesen biztos, hogy Magyarország hátrányára. (Christoph Prantner, 2018.05.12.)

Der Standard, 2018.05.12.  

Fordította: dr. Gonda László

 

0 komment:

Szólj hozzá:



jooble
Bogipark
Ilona stüberl