Most, hogy 75 éves korában rövid súlyos betegségben elhunyt (védencei körében a nevét viselő menekült szállón), az egész társadalom méltatja: február 2-án a Heldenplatzon fáklyás megemlékezés lesz. Kétségtelen, hogy bár az elmúlt tizenöt évben sokat tett a nincstelenkért, ma éppen nem mondható el, hogy a többször is hangoztatott célja akár csak közelebb került volna. Vagyis, hogy rászorulók hiányában projektje és vele együtt ő maga feleslegessé váljon.
Bár e konkrét tevékenységet csak 2002-es nyugdíjba vonulásakor kezdte meg, útja elég egyenesen vezetett ide. A linzi születésű asszony a bécsi magisztrátus egyik osztályán dolgozott, nevelőként. 41 évi munkaviszonya a szociális gondozás különböző területeihez kötötte. Vagyis volt ideje megismerni a feladatot.
Nyugdíjba vonulásakor egyesületet alapított,és hozzálátott a hajléktalanok, a menedéket kérő – ám engedélyhez csak nehezen jutó – nincstelenek elhelyezéséhez. Hivatalokban kérincsélt, támogatókat gyűjtött, kérvényeket írt, szervezett.
Bérelt lakásokban helyezte el rászorulók százait, ennél sokkal többeket látott el élelemmel. segített tanácsaival, reményt nyújtva a talpra álláshoz. A szállásokon, a lakóközösségekben önkéntesek segítették. Tevékenységének struktúrája bonyolult, mert például azokért a védenceiért, akinek alapellátását az állam fedezi, Bock lakbért kap. Egyébként a költségeket kizárólag adományokból fedezi. Az egyesület honlapjáról megtudható, hogyan lehet adakozni. Fontos része a tevékenységnek, hogy az egyesület főhadiszállásán vagy másfélezer embernek biztosít postai címet - így az utcán élők is megtalálhatók.
 |
Ute Bock soha nem tűrt el bűncselekményt, ha ilyesmi előfordult, mindig együttműködött a törvények őreivel. Saját erkölcsi érzékén túl a többiek érdeke is ezt kívánja - ezt a véleményét sokszor hangoztatta.
Elképesztő emberi sorsokat ismert meg, történetekben, szomorúakban és happy enddel végződőkben nem volt hiány. Ő maga már régen feladta álmait – annak idején szívesen utazgatott volna, ám ehelyett beérte azzal, hogy a nála menedéket keresők elbeszéléseiből tudjon meg többet a távoli tájakról. Naponta öt óránál többet nem aludt, saját otthonát csak egy cicával osztotta meg. Nem volt magányos, hogy is lehetett volna, hiszen védencei voltak a családtagjai. Az persze előfordult, hogy csalódnia kellett - de nem keseredett el, fáradhatatlanul szervezett. Egyébként amikor (2010-ben) a megoldhatatlannak tűnő anyagi nehézségek miatt csőddel fenyegetett küldetése, akkor is akadt jótevője, - az ismert osztrák milliomos nagyvállalkozó, Hans Peter Haselsteiner nemcsak egyszeri segéllyel, hanem állandó apanázzsal támogatta az egyesületet.
Az Ausztriában is egyre inkább felülkerekedő idegenellenesség közepette Ute Bock mindig hallatta a szavát, résztvett megmozdulásokon, és maga is szervezett ilyeneket. Még ha sokszor szembe is ment a hivatalos politikával, most, halála után vezető politikusok - élükön az államfővel - méltatják. Csak éppen azt nem tudni, ki veszi majd át munkáját, ki lesz az, aki hasonló elkötelezettséggel és tehetséggel szervezi a rászorulók támogatását.