A lap fotója a cikkhez.   © afp / Attila Kisbenedek

Április 3-án választás lesz Magyarországon. Mivel úgy látszik, hogy az ellenzék végre megértette a fennálló többségi választási rendszer lényegét, a jelentős ideológiai különbségek ellenére együtt lép fel. A társadalom megosztott, tisztán matematikailag a liberális konzervatív Márki-Zay Péter vezette lista akár nyerhet is. Habár Magyarországon már régóta nincs liberális demokrácia – ezt Orbán Viktor miniszterelnök személyesen maga jelentette ki 2014 nyarán – az ellenzéknek nem maradt más lehetősége, mint úgy tennie, mintha az ország még mindig egy működő demokrácia volna, amelyben a kormányt le lehetne váltani.  

A Vladimir Meciar utáni Szlovákiában vagy a Franjo Tudjman utáni Horvátországban az egyesült ellenzéki pártok, amelyek ideológiailag éppen olyan színesek voltak, mint a jelenlegi magyar ellenzék, megnyerték a választásokat, és így békésen letérhettek az autokrácia útjáról.  Minden más alternatíva, például a forradalom, Magyarországon se nem reális, se nem kívánatos.

Az elmúlt tizenkét év alatt Orbán egy olyan rendszert épített ki és fel, amely egy esetleges vereség után is a hatalmon maradhatna. A gazdaság nagy része, a propaganda eszközzé átalakított médiák túlnyomó többsége, valamint minden állami intézmény az általa vezetett Fidesz ellenőrzése alatt áll. A  - jelenlegi ellenzék számára irreális - kétharmados alkotmányozó parlamenti többség nélkül egy új budapesti kormány csak törvénytelen módon tudná felszámolni az orbáni rendszer örökségét, ami a társadalom további szétszakadásához  és számos jogi konfliktushoz vezetne.  

Klán-lojalitás

A témával foglalkozó irodalomban komoly vita bontakozott ki  Orbán-rendszerének minősítéséről.  Politikai ideológiától függően különböző módon nevezik meg. Az az elmélet, amely „hibrid rezsimnek” tartja, valójában semmitmondó, mert a „hibridség” tartalmilag nem válaszolja meg a kérdést, válasz helyett egy új, de üres fogalommal kerüli meg a kérdést. A baloldali bírálatok pedig, amelyek szerint „autoriter neoliberalizmusról” van szó, megragadnak ugyan egy fontos szempontot, mégpedig azt, hogy ez a szociális állami politika ellentéte, ám ideológiailag elfogultak. Számos neoliberális állam létezik, amely nem számít autoriternek.

Az Orbán-rendszert a „populista demokráciák” közé sem lehet besorolni, mert alkotmányjogilag megnehezítették és sok esetben politikailag lehetetlenné tették a népszavazások megtartását.  Orbán alkalmankénti „nemzeti konzultációi” pedig nem helyettesítik a népszavazást, ráadásul számos kérdés egyértelműen propaganda céllal kerül megfogalmazásra.

Orbán magyarországi rendszerét Magyar Bálint szociológus és korábbi liberális politikus „posztkommunista maffiaállamnak” nevezi. Ennek a rendszernek ugyanis nincs semmiféle ideológiai célja – ezért hibás az összehasonlítás a meggyőződéses fundamentalista katolikus Lach Kaczynskivel is. Orbán olyan rendszert hozott létre, amely klánként – feudalista módon – működik: ő van legfelül, az „oligarchák” az „uralkodónak” köszönhetik a vagyonukat. Nem valamiféle ideológia, hanem a klán-lojalitás tartja egyben a rendszert. Ennek megfelelően a rendszer értelmezése inkább a büntetőjog körébe tartozik, semmint a politikai filozófiáéba.

Törvényes korrupció

Magyarország nem egyszerűen korrupt. Számos korrupt ország létezik. Magyarországon azonban egy klán olyan mértékben hatalmába kerítette az állami intézményeket, hogy a korrupció jogilag a törvényeknek megfelelően működik, mert a törvényeket már a politikai-bűnözői akaratnak megfelelően alkották meg, és az államügyészséghez hasonló ellenőrző intézmények nem látják el a feladataikat.

Ha a Fidesz mégis elveszítené a választásokat, az a legjobb esetben is csupán lehetővé tehetné a rendszer erodálását. Egyébként az új kormány segítség és eszköz nélkül állna az orbáni „mély állammal” szemben, amely továbbra is szorosan ellenőrzés alatt tartaná az országot. (Wiener Zeitung, 2022 mácius 31.)

Péter Techet jogász és történész, a freiburgi és a zürichi egyetem tudományos munkatársa

Fordította: dr. Gonda László