Az utolsó heteket, napokat a törzsvendégeknek biztosítottuk – mondja Fodor Mária, a legendás Ilona Stüberl decembertől visszavonuló tulajdonosa. És rögtön hozzá is teszi: ez nem volt egyszerű feladat, olyan sok volt az alkalomszerűen betérő vendég, a turista, és annyian próbáltak telefonon is asztalt foglalni, hogy csak nehezen állták a rohamot. Aki valaha is járt a Graben mellékutcájában most bezárt vendéglőben, tudja, milyen kicsi volt itt a hely, és a híresen jó konyha, meg a ritka szívélyes vendéglátás évtizedek óta többeket vonzott, mint ahányan a nem túl sok asztal mellett elfértek.

A vendéglő története ma már legenda. Néhány hónappal a magyarországi forradalom leverése után, 1957-ben alapította egy bizonyos Somlai Artúr és felesége. Nem üzleti megfontolásból, hanem hogy megkönnyítsék a Bécsbe menekült magyarok életét. Arra gondoltak, hogy a hazai ízek talán segítenek megbirkózni a honvággyal. Somlai remek szakember volt, már évek óta vezette a Bécs és Passau között közlekedő hajó éttermét. Fodor Mária a hetvenes évek végén érkezett Bécsbe, édesanyjával – aki akkor már az időközben megözvegyült Somlai második felesége volt. Ő ugyan eredetileg más pályára készült, ám mostohaapja étterme, a vendéglátás annyira megtetszett, hogy a szükséges iskolákat elvégezte, a vizsgákat letette és képességével meggyőzte a vendéglőjére oly büszke Somlait, aki 1987-ben átadta a vezetést.

Harminckilenc év telt el azóta, harminckilenc olyan év, amely telis tele volt örömökkel, de évről évre több fáradsággal, nehézséggel – mondja  Mária, aki most, 2025 év végén elérkezettnek látta az időt a visszavonulásra. A csaknem négy évtized úgy telt el, hogy az életét, hajnalban kezdődő és éjszakába nyúló napjait az Ilona Stüberl töltötte ki, önmagára, pihenésre szinte soha nem jutott idő, és – teszi hozzá – ezt most már az egészsége is kezdi megsínyleni.

A kérdésre, hogy mire a legbüszkébb, Mária nem a megannyi kitüntetést, elismerést említi első helyen.  A legnagyobb sikerének azt tekinti, hogy az Ilona Stüberl híres lett, hogy a vendégek szeretik, éveken át hűségesen visszatértek, és most, a bezárás hírére valósággal könyörögtek: gondolja meg magát. A népszerűség persze nem csak a jó konyhának, a hitelesen magyaros ízeknek köszönhető, hanem Mária ösztönös vendégszeretetének. A törzsvendégek mindegyikét név szerint ismeri, számon tartja sorsuk alakulását, az ezernyi teendő közben is mindig sikerült időt szakítania egy kis beszélgetésre.  Egyébként a már említett kitüntetések is a vendégek szeretetének köszönhetőek: a belvárosi kerületi újság nem egyszer a legkedveltebb vendéglőnek nyilvánította. Tevékenységét az Osztrák Gazdasági Kamara ezüst éremmel ismerte el, az osztrák kormány pedig 2017-ben kereskedelmi tanácsossá nevezte ki. https://szervuszausztria.hu/hirek/hir/kereskedelmi-tanacsos-lett-az-ilona-stuberl-tulajdonosa. Ugyanebben az évben az akkori magyar államfőtől vehette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét.

A díjakról, kitüntetésekről szóló oklevelek szinte elborították a vendéglő falát. Most majd dobozba kerülnek és költöznek a tulajdonossal együtt. Mária a vendéglő fölötti lakásban élt, ott volt az irodája is. A vendéglővel, lakással együtt összesen 270 négyzetméteres ingatlan a bérleti szerződésnek megfelelően most visszakerül a tulajdonosához. Már csak ezért, a szerződésben rögzített feltételek miatt sem lett volna módja átadni az éttermet egy utódnak – mondja. Most majd az ingatlan tulajdonosa dönti el, mi lesz az üzlethelységgel.

Ő maga most tényleg új életet kezd. Az étterem színvonalon tartása rengeteg energiát emésztett fel, hiszen – meséli – az utóbbi időben már tizenkét alkalmazottal dolgozott. Eredetileg, 1987-ben mindössze ketten voltak, elképzelhető mennyivel több erőfeszítést, tervezést igényel hatszor annyi ember munkájának az összehangolása, irányítása. Hogy mivel volt a legtöbb probléma?  Ó – mondja – változatos volt, minden nap tudott valami olyasmi történni, ami gyors döntést, problémamegoldást igényelt, és persze jó tulajdonosként nagyonis figyelni kellett a munkatársak gondjaira. – Az igazi jó vendéglátás figyelmet igényel, ilyesmire pedig csak kiegyensúlyozott emberek képesek.

Hogyan képzeli el a következő időszakot? Bár decembertől már nem fogadnak vendégeket, de azért még nincs vége. A helységet ki kell üríteni – mondja – a berendezésbő,l amit lehet értékesítenek. Mondjuk a legendás, logoval ellátott kalocsai étkészletre van jelentkező, pedig némelyik darab már erősen megkopott, és a konyhai gépekre is lesz vevő. Ráadásul a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum is tervezi, hogy helyet ad az Ilona Stüberlnek, vagyis a berendezés egy része oda kerül.

- És a személyzet? Velük mi lesz? –

-A többségnek már megvan az új helye, szerencsére híres a szakértelmük, és az Ilona Stüberl jó ajánlólevél – mondja Mária.

Ő maga amint végez a felszámolással, az új életére szeretne koncentrálni. Odafigyel majd az egészségére, kúrákra megy, hogy ahogy lehet, eltüntesse a sok évtizedes megfeszített fizikai munka nyomait. És utazni fog, kivenni a részét olyasmiből, amire addig nem jutott ideje. Aztán ha mindebből elege lesz, lehet szó ismét valami feladatról. Ha például létesülne valahol Bécsben magyar étterem, és felkérnék, biztos szívesen adna tanácsokat. Az oktatásról is esett már szó, de Mária őszintén kétli, hogy a legfontosabbat meg lehet tanulni. Azt tudniillik, hogy ezt a munkát csakis szívvel-lélekkel lehet végezni, a vendéget szeretni kell. – Ilyen egyszerű.