A nagy port felvert ügy az után robbant ki, hogy Strasser (2000- 2004 között belügyminszter, 2009 és 2011 között a Néppárt európai parlamenti képviselője) lényegében bedőlt két oknyomozó angol újságírónak. 2010 novemberében illetve decemberében Claire Newell és Jonathan Calvert két ízben találkozott Strasserrel, és évi 100 ezer euró honoráriumot ajánlott fel „lobbista” tevékenységért. A feladat állítólag az lett volna, hogy az osztrák európa parlamenti képviselő utasításaiknak megfelelően törvénymódosításokat nyújt be és ezzel befolyásolja az EP döntéseit. Strasser elfogadta az ajánlatot – ám amikor a feljelentés alapján az ügyészség nyomozni kezdett, azt állította, hogy csak azért, mert le akarta leplezni, ki a szerinte titkosszolgálati ügynökök megbízója. Georg Olschak bíró mindenesetre a tárgyaláson – az ítéletet indokolva – úgy fogalmazott, hogy húszéves szakmai gyakorlatában ennél kalandorabb állítást nem hallott, s aligha létezik olyan osztrák bíróság, amely ezt elhinné.
Ha kenőpénz is cserélt volna gazdát, akkor az ítélet még súlyosabb lett volna, hiszen a kiszabható legmagasabb börtönbüntetés korrupció esetén tíz év lehet. A bíróság figyelembe vette Strasser büntetlen előéletét is, igaz, a nyomozás egyéb kisebb-nagyobb gyanúkat is beigazolt.
Az ítélet, amelyet a Legfelsőbb Bíróság még enyhíthet, nagy figyelmet kelt. A tényfeltáró újságírók örömmel üdvözlik, hogy az osztrák bíróság végre nincs tekintettel a gyanúsított/vádlott társadalmi és politikai állására, és „felsőbb utasítások” nélkül csakis a bizonyítékok figyelembevételével ítéli meg a tettet. Strasser védőügyvédje viszont arról panaszkodik, hogy a bíróság az ilyen ügyek tárgyalásakor igyekszik eleget tenni a média elvárásának. Tény mindenesetre, hogy történetesen ez a per viszonylag hamar lezárulni látszik – szemben a Gripen-vásárlások ügyében ugyancsak korrupcióval gyanúsított
esetével, no és a Karl-Heinz Grasser volt pénzügyminiszter elleni vizsgálattal. Utóbbi még a vádemelésig sem jutott el.
Az ítélet kihirdetésének estéjén az ORF által sebtében összehívott kerekasztal beszélgetésben részt vett szakértők nem bocsátkoztak jóslásokba arról, vajon a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyja-e a szigorú ítéletet, és Strassernek egyáltalán börtönbe kell-e majd vonulnia. A fellebbezés sikere nagyban múlik azon is, hogyan foglalja a bíró írásba az ítélet indoklását.
Dieter Böhmdorfer volt szabadságpárti igazságügyi miniszter, akinek egyik védence, Uwe Scheuch karintiai szabadságpárti politikus ugyancsak korrupció vádjával nemrégiben kapott héthónapos börtönbüntetést, a beszélgetésben mindenesetre kifejtette: hatékonyabb lenne, ha ezeket a közéleti személyeket börtönbüntetés helyett csillagászati összegű pénzbírságra köteleznék. Valószínűtlen ugyanis – véli az ügyvéd –, hogy akit közülük ilyen vádpontban a bíróság egyszer bűnösnek ítél, másodszorra is elkövesse ugyanezt. Már csak azért sem, mert nemigen kerül „helyzetbe”.
Az internetes fórumozók most mindenesetre azt gondolják, hogy az ítélet lavinát indíthat el. És talán sikerül végre megfékezni az osztrák közéletben elharapódzó korrupciót.