Valamikor, gimnazista éveim idején azt mondta nekem a magyar irodalom tanárom, hogy annyiféle valóság van, ahány ember a Földön. Mindenki saját felfogása, kultúrája szerint fogja fel az életet, így a „valóság fogalma“ relatív. Így van ez a motivációval is.

Tény, hogy egyre több magyar egyetemi hallgató választja valamelyik bécsi egyetemet, indítékuk azonban általában eltérő. Általában, hiszen vannak szinte mindenkit egyformán motiváló tényezők. Például a tanulás idegen nyelven, az itt megélhető multikulturalitás, maga a város, a fantasztikusan bőséges kulturális kínálat, nem utolsó sorban pedig az áhított egyetemi diploma.

Én csupán személyes tapasztalataimról, motivációmról számolhatok be. Erdélyből érkeztem, s az idén kezdtem meg a harmadik évemet a Bécsi Egyetem Fordítói Tudományok karán. Mivel az erdélyi magyarsághoz tartozom és otthoni tartózkodásom idején folyamatosan magyar és román ajkú emberekkel voltam kapcsolatban, a többnyelvűség és a multikulturalitás életem szerves része. Ezen az úton akartam továbbhaladni és érettségi előtt feltettem magamnak a kérdést: melyik az az egyetemi város, amelyben egyszerre megtalálom a multikulturalitást, a többnyelvűséget, az elismert egyetemeket és az izgalmas egyetemi életet? A válasz: Bécs!

De mi az, ami valójában motivál? Azon szerencsés fiatalok közé tartozom, akik szeretik azt, amit tanulnak. Éppen ezért motivál az egyetem és az a tény, hogy remélhetőleg nemsokára diplomát szerzek arra a tudásra, amelynek felhasználásával a jövőben dolgozni szeretnék. Motivál, hogy itt sok különböző anyanyelvű és kultúrájú embert ismerhetek meg és kapcsolatokat teremthetek velük. Fontos nekem, hogy sokféle kikapcsolódásra nyílik lehetőségem, mehetek sportolni, beülhetek a színházba, tombolhatok koncerteken vagy bulikban, kimehetek sétálni egy csendes parkba és még sorolhatnám.

Mielőtt azonban túl sok lenne a pozitívum, kitérnék arra is, hogy a bécsi egyetemi élet nem olcsó mulatság. Nem szeretném túlértékelni az anyagi terheket, ám a helyzetet reálisan tekintve elmondható, hogy a magyarországi vagy az én esetemben romániai keresethez képest magasak a bécsi árak. Ez elfogadható, mint ahogy az is, hogy sok idegenből ideérkezett egyetemi hallgató itt, az osztrák fővárosban képzeli el a jövőjét, s mindezt nem utolsósorban kereseti megfontolásból.

Jó ezen elgondolkodni, ám egyelőre hasznosabb az egyetemre koncentrálni. Végülis a tanulás a legjobb befektetés. Itt egy másik tanáromat idézném: „Tanulj fiam, mert csak azt nem tudják elvenni tőled, ami a fejedben van!“