Ha valaki ezekben a napokban Budapesten időzik, akkor eszébe jut Stanislaw Jerzy Lec (1909-1996) lengyel szatirikus megállapítása: “A hazugságnak létezik egy ideális világa, amelyben minden igaz”. Az Európai Néppártban tömörült kereszténydemokraták határozatát Orbán Viktor Fidesze tagságának felfüggesztéséről itt Budapesten napok óta nem csupán a párt- és kormányfő taktikai sikereként ünneplik, hanem mint az Európai Néppárt konzervatív keresztény-demokrata jellegének megmentéseként is, amelyre a kiemelt jelentőségű európai parlamenti választások előestéjén került sor. A hangnemet maga Orbán adta meg a szerda esti sajtókonferenciáján, illetve napról napra élesedő beszédei és interjúi sorozatával.
Ezek olvasata szerint az ENP-nek Orbán nézetei szerint kellene megváltoznia, és nem az általa vezetett Fidesznek kellene a pártcsalád európai értékeihez igazodnia. Mindeközben Orbán és az emberei szándékosan hasonlóságot sugallnak Ausztriával és az egykori szövetségi kancellárral, Wolfgang Schüssellel. Az Európai Unióhoz tartozó 14 tagállam annak idején, a fekete-kék kormány megalakítása miatt, figyelmeztetésként szimbolikus erővel bíró, de politikailag kontraproduktív és igazságtalan intézkedésekkel fenyegette meg Ausztriát. Az akkoriban általam is élesen bírált “szankciókat” azután szüntették meg, hogy az Európai Emberi Jogok Bírósága elnökének megrendelésére Martti Ahtisaari korábbi finn államelnök által vezetett háromtagú “bölcsek tanácsa” elkészítette jelentését.
A bölcsek jelentése
Most Orbán felfedezte az osztrák “forgatókönyvet" - ahogy sajtókonferenciáján elmondta -, az ENP-tal fennálló konfliktus rendezésére. Egy háromtagú grémium készítené el a jelentést a Fideszről, amelyet az Európai Tanács korábbi belga elnöke, Herman Van Rompuy vezetne, és amelynek Schüssel is a tagja lenne. 2000-ben azonban nem az ENP-hez tartozó pártok, hanem a kormányok között volt vita, és a konzervatív Jacques Chirac francia államelnök volt Ausztria egyik leghajlíthatatlanabb bírálója.
Nem az ÖVP jövőjéről és nem is az Európai Néppártról volt szó, hanem az Európai Bíróság adott megrendelést a “bölcsek tanácsa jelentés” elkészítésére. A legmeghatározóbb különbség azonban az, hogy akkoriban egy jövőbeli osztrák kormányhoz intézett figyelmeztetésről volt szó, nem úgy, mint Magyarországon, egy olyan rendszerről, amely az elmúlt nyolc évben kiforgatta a sarkaiból a liberális demokrácia alkotmányos alapjait, a jogállamiságot és a pluralizmust, valamint szilárd kleptokráciát hozott létre.
Bárhogyan is vélekedjen ma valaki a Schüssel-kormányról, azt még a legélesebb bírálók sem állíthatják, hogy 2000 és 2008 között hazánkban (Ausztriában) aláásták a demokratikus alapjogokat. Orbán és az apparátusa által a 2000-es Ausztria és a 2019-es Magyarország közötti, hajánál fogva előrángatott hasonlat több mint egy cinikus és erkölcsileg megengedhetetlen manipuláció. Ez felháborító és ártalmas visszaélés annak a Wolfgang Schüsselnek (és kormányának) az életművével, akinek most az ENP bölcsek tanácsához kellene tartoznia. (Paul Lendvai, Der Standard 2019.03.25.)
Fordította: dr. Gonda László