A Covid utáni időkre lényegében két irány körvonalazódik a világ számára. Az egyik az optimista, amely a válságból megerősödve kikerült társadalommal és egyénnel számol. Azzal, hogy soha ilyen lehetőség, ennyire szélesre tárt kapu nem vezetett egy tudatosabb, fenntarthatóbb, lényegesen átláthatóbb élethez – véli János Zsolt.

A másik távlat ezzel szemben jóval sötétebb ennél: a korona-vírus a társadalom további megosztását idézi elő – amit már ma is érzékelünk.  Oltott vagy oltatlan, illetve nemzeti gondolkodás a globális szempontok ellenében… Növekedhet a szélsőségesség, eltűnik a bizalom a politikában és általában a demokráciában, virágkorukat élik az összeesküvés elméletek. Persze az is lehet, hogy soha nem jutunk a pandémia végére – ami inkább a pesszimisták meggyőződése.

Kinek van hát igaza? A válasz, ahogy sok más esetben is valahol a középen van.

Mielőtt a jövőbe tekintünk, tanácsos kicsit pásztázni a múltat. Ha nyugodtan átengedjük magunkat a hatásának, rögtön egyértelművé válik a közkedvelt véleménnyel ellentétben, hogy az idők folyamán a világ nem rosszabb, hanem inkább jobb lett. Az emberiség története több mint háborúk, népirtások, gyilkosságok vagy akár pandémiák örökös sorozata.

Míg az 1900-as évek táján a férfiak átlag életkora mindössze negyven, a nőké 43 év volt. Ma a férfiak várhatóan átlag 75 évig, a nők több mint 81 évig élnek. A tendencia az életkor további emelkedése – a koronavírus ellenére.

A rohamosan terjedő digitalizálás világos útmutatás a jövőbe. Persze a kezdeti szikrát nem a pandémia adta, ehelyett inkább gyorsítóként működött. Sok elemzésből kiviláglik, hogy a „koronavírus számos vállalkozásnak megadta a lökést a digitalizációhoz”. Időközben a digitális technológiák a KKV szektor 30 százalékában igen nagy szerepet játszanak a saját üzleti modelljük számára. Nem csak a legnagyobbak választják ezt az irányt beruházásaik számára.

Megszokottá és köznapivá válik a munkavégzés a nappaliban … valójában ennek már régen így kellene lennie. Nem a négynapos munkahét a megoldás, hanem egy időtől és helytől teljesen független, rugalmas munkavilág. Ezzel a változás nem csak a szakmai hétköznapjainkra, hanem a magánéletünkre is kihat.  

Még gyorsabban olvad össze az állásunk és a szabadidőnk. A munka és a szabadidő közötti éles választóvonal mindenesetre a múlté, és nem is jön többet vissza.

A képbe szépen beleillik a „munkáció”, vagyis a munka és a vakáció összeolvadása, a munkavégzés laptoppal a nyaralás alatt. Persze a változás nem hagyja érintetlenül a lakóhelyünket. A „Home suite Home” szó szerint értendő, vagyis arról van szó, hogy a saját négy falunk között kényelmesen és „stílusosan” kell berendezkedni.

A koronavírusnak vannak vesztesei is. Nem lenne helyes csakis a szép új post-covid időkről beszélni. A társadalmilag gyengébb rétegekből származó fiatalok határozott hátrányokat szenvednek el. Akinek kevesebb pénze van, jobban szenved a járvány idején. A társadalom polarizálódása egyébként ebben a tekintetben már a pandémia előtt is megfigyelhető volt. A szakadék mélyülését jól vagy rosszul tudomásul kell vennünk.

A kérdés még az, vajon „e fejlemények közül sok számára miért volt elengedhetetlen a pandémia?” Technikailag sok minden már korábban is lehetséges volt. ..Továbbra is megmarad az a felismerés, hogy sok minden ezentúl is a vezetők és munkatársak fejében dől el. Aki azonban még mindig ragaszkodik a régi modellekhez, az számíthat rá, hogy egyre nehezebb dolga lesz.

Vajon ebben az új világban a vezetés teljesen új módjára van-e szükségünk?

Kellenek e még egyáltalán vezetők?

Ezzel a provokatív kérdéssel foglalkozik az. „AL&E menedzsmenti diványbeszélgetések“ következő webinárja, január 24-én 19.15-kor.

Részvétel a következő linken itt: https://us02web.zoom.us/j/84865203530?pwd=OW5aM2p3aU9DeWRzcnVGcUxHS3dmZz09

Kode: 375541