szervuszausztria.hu írása

Csöndes évforduló volt. Hozzátartozók, barátok, a roma diszkrimináció ellen harcolók rövid megemlékezéseket hallgattak meg és virágot, mécsest helyeztek el azon a helyen, ahol 16 évvel ezelőtt négy roma fiatal lelte halálát. Az ausztriai cigány szervezetek képviselői azt is említették, hogy a mélyben még mindig ott rejtőzik a cigányok elleni gyűlölet, s mostanában a szomszédos országokból is érkeznek ilyen hírek.

1995 óta február 5. Ausztriában az emlékezés napja: akkor történt, hogy az Oberwart (Felsőőr) határában négy fiatal életével fizetett, amiért megpróbálta eltávolítani a provokatív feliratú (Romák vissza Indiába) táblát. A csőbombát elhelyező merénylő biztosra ment, tudta, hogy a közeli cigánytelep lakói nem tűrik majd ezt a feliratot. A bomba ugyanolyan jó minőségű volt, amint azok a robbanó levelek, amelyek akkor már másfél éve érkeztek a diszkrimináció ellen harcoló személyek.

A levélbombák kisebb-nagyobb sebesüléseket okoztak – a legismertebb a sérültek közül Helmut Zilk Bécs akkori polgármestere volt -, de halálos áldozattal egyedül ez a merénylet járt. A négy év alatt célba juttatott összesen 28 bomba címzettje sok mindenben nem is hasonlított egymásra, volt közöttük menekülteket felkaroló lelkész, kisebbségi műsort vezető újságíró, nemzetiségi iskola igazgatója. A merénylő mindegyikük rovására írta „a német faj fensőbbségének veszélyeztetését”. Ezt az akciókért felelősséget vállaló Bajuvár Felszabadítási Hadsereg a sajtónak eljuttatott a hosszú és bonyolult levelekben ki is fejtette.

A négyes gyilkosság megrázta a közvéleményt. A temetésen fedetlen fővel tisztelgett az áldozatok előtt a teljes politikai vezetés, az élen Klestil akkori elnökkel, és Vranitzky kancellárral. Ott voltak pár hónappal később az emléktábla avatáson is, időközben pedig felkeresték az áldozatok- Josef Simon, Erwin Horvath, Karl Horvath és Peter Sarközi - családtagjait. Utóbbiak veszteségét a gesztus ugyan nem pótolta, de értették és értékelték az együttérzést: a felsőőri cigánysoron ilyen vendég azelőtt soha nem járt.

A tettest később egy véletlen folytán elkapták, életfogytiglani büntetését szó szerint kitöltötte: Franz Fuchs 2000-ben felakasztotta magát a legbiztonságosabbnak tartott börtön egyik magánzárkájában.

Az oberwarti megemlékezésre az idén is eljöttek bécsi politikusok, a romaszervezetek, a katolikus és az evangélikus egyház képviselői. Senki nem vitatta, hogy a szörnyű események hatására sok minden történt, a politika is felülvizsgálta, vajon megfelelő körülményeket biztosít-e a roma kisebbség számára. Igaz, a változások már korábban elkezdődtek.

Még 1993-ban népcsoportként ismerték el a roma és szinti kisebbséget, ami a másik öt népcsoporttal – illetve az osztrák többséggel – azonos jogokat jelent, saját iskolát, a nyelv és a kultúra ápolásának lehetőségét, s ehhez állami támogatást.

Jóval később, 2000 nyarán az osztrák törvényhozás állami célkitűzésnek nyilvánította a hat ausztriai népcsoport (magyar, horvát, szlovák, cseh, szlovén, szinti/roma) jogainak védelmét, kulturális és nyelvi hagyományainak megőrzését. A szándékot rögzítő memorandum az alkotmány népcsoport-cikkelyét egészíti ki.


Elsősorban az oktatás, a szakmai képzés és a munkaerőpiac területén történtek olyan intézkedések, amelyek minden kétséget kizáróan javítanak a cigányság helyzetén, életkilátásain. A felsőőri merénylet óta Burgenlandban – de egész Ausztriában – most már semmiképpen nem szalonképes az, aki megjegyzéseket tesz a cigányságra. S bár mindez eredmény, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a romák megkülönböztetése még ma is létezik – Stefan Horvath, az egyik áldozat édesapja erről is beszélt a megemlékezésen. Manfred Koch, a burgenlandi evangélikus egyház szuperintendánsa a cigányok környező országokbeli helyzetére is kitért. A romákat mindig is üldözték – mondta -, s mostanában a szomszédos országokból is ilyen hírek érkeznek. Ez az emlékmű arra a felelősségre hívja fel a figyelmet, amellyel világunkért tartozunk.