Két igen rövid zenedarabról van szó: az egyik egy ötperces tétel, a másik egy mindössze egyperces prelúdium. A hangjegyeket ugyan bizonyíthatóan Leopold vetette papírra, ám sem a kompozíció stílusából, sem a széljegyzet kézírásából nem lehet arra következtetni, hogy ő a szerző – állítja Ulrich Leisinger Mozart-kutató. Ez azt is jelenti, hogy mindkét darabban olyan zenetechnikai hibák vannak, amelyek az idősebb Mozartról nem feltételezhetők. A szakértők szerint Wolfgang 8 éves lehetett, amikor a két zeneszámot szerezte, kottát írni ekkor még nyilván nem tudott, ezért a hangjegyeket édesapja jegyezte le. Leisinger feltételezi, hogy a későbbi széljegyzeteket már ő írta: ezekben korrigálta a hibákat.

Leopold egyébként soha nem szerzett ilyen nyaktörően virtuóz zenét, mint amilyen ez a két rövid darab. Az egymást keresztező kezek, a billentyűkön vadul átugró ujjak mintha csak egy fiatal muzsikus tobzódását tükröznék. A gyermek Mozart szerzőségét egy anekdota is erősíti. Állítólag Leopold egyszer fia valamelyik művéről egy barátjuknak azt mondta: minden a helyén van, minden szabályos, és mégis, olyan nehéz, hogy nincs művész, aki képes lenne lejátszani. Mire Wolfgang Amadeus állítólag így válaszolt: addig kell gyakorolni, amíg sikerül.

A G-dúrban írt Molto Allegro csembalószóló hangjegyei megvannak, de a kiegészítő zenekari rész teljes egészében hiányzik. Ennek pótlására Robert Levin zongoraművészt, a Harvard Egyetem professzorát kérték fel. Viszonylag könnyű feladat volt a csembalószólóból rekonstruálni a két hegedű és a nagybőgő hangjegyeit – mondta Levin.

A régi-új Mozart-műveket a zeneszerző szülőházában, régi zongoráján, az eredeti hangszerelésben hallhatták a meghívottak. A kottát füzetben is árulják 12 eurós áron. A teljes kottát, mind a 18 művel a müncheni Strube kiadó A zene emlékművei Salzburgban című sorozata darabjaként fakszimilében adják ki. Mozartnak eddig 626 műve volt ismert.