„Bevallom, utáltam a kényszerzubbonyt. Emlékszem, amikor ágyhoz kötöztek, úgy éreztem, mintha a vér nem is járna az ereimben. A gyógyszerek hosszú időre megöltek, teljesen lelassultam” – meséli Mauro a könyvben.

A fiatalember, akit a GF-házban is a nők iránti rendkívüli vonzalmáról ismertek meg, bevallja, hogy a zárt intézetben is voltak kapcsolatai. „Egy ideig, valószínűleg a kúra miatt, nem voltak szexuális vágyaim. De Angela szintén nem mindennapi tüneteket hordozott magában és felgyújtotta a bennem lévő Tinto Brasst (Számos erotikus jellegű történelmi film, köztük Salon Kitty és a Caligula rendezője – GNL). Lerohantuk egymást ott bent a kórházban, és összeharapdáltam a melleit. Egy másik kezelés során megismertem egy másik lányt, vele továbbmentünk, szeretkeztünk az intézmény falai között.”



Marin szerint odabent a napok egyformán teltek. Valamit tennie kellett: „Kiugorhattam volna a harmadik emeletről, vagy a vonat elé vethettem volna magamat, de végül úgy döntöttem, hogy részt veszek a Grande Fratellóban”.

Még az elmegyógyintézet lakója volt, amikor elment a próbafelvételre. Carlo Alberto Cavallo doktor, a műsor pszichológusa tudta, honnan jött, de úgy vélekedett, hogy Mauro készen áll a megmérettetésre.

A produkciós cég, az Endemol Italia természetesen rögtön mosta a kezeit. Közleményt adtak ki, amelyben hangúlyozták, hogy csakis több próbafelvétel, orvosi és pszichológusi vizsgálat után vehet valaki részt egy ilyen valóság-show-ban. Így történt Marin esetében is, akit alkalmasnak találtak.

Cavallo doktor sem bánja, hogy engedélyezte a fiatalember részvételét: „Mauro nagy versenyző volt, és képes volt megnyerni a Grande Fratello leghosszabb versenyét. Szembeszállt a múltjával.”