Már futó projektekkel is lehet pályázni – tájékoztatta a Szervuszausztria honlapot az alapítványtevő, aki az idén különleges hangsúlyt helyez arra, hogy a civil világ és a közigazgatás mellett az üzleti szférából is érkezzenek pályázatok a cégek társadalmi felelősségvállalásának témaköréből.

A pályázatokat lehetőség szerint német vagy angol nyelvű fordítás kíséretében várják, mint ahogy a pontos kiírás is e nyelveken olvasható az alapítvány honlapján.

Az alapítvány története


A bécsi Moser házaspár a családi örökségből származó nagyobb összeget jótékonyságra szánta. Évekig keresték a támogatás legmegfelelőbb módját, azt a lehetőséget, hogy a szociális célt jobban beillesszék, s a segítségre szánt összeget mentesítsék a forrásadó alól. A megoldás a 2000-ben alapított SozialMarie díj, amely nem egyének támogatására, hanem projektek jutalmazására szolgál, ráadásul egybevág azzal a gondolattal is, hogy hosszabb távú „befektetésként” biztonságosabb hatásfokot ér el.
Az innovációnak sok szempontból kell érvényesülnie –¬ mondta Wanda Moser-Heindl a honlapunknak korábban adott interjúban. A pályázatokat elbíráló zsűri figyelembe veszi, mennyiben újszerű a projekt témája, a támogatás, avagy segítség módja, a célcsoport, de az is közrejátszhat a pozitív döntésben, ha a projektet benyújtó a saját területén újító szellemű vállalkozás. A díjakat hagyományosan május 1-jén osztják ki. Ilyenkor összesen 42 ezer euró talál gazdára, s mivel nincs olyan korlátozás, hogy egy-egy pályázó csak egyszer jelentkezhet, ma már a díj az egyébként szociális projektekkel foglalkozókat ösztönzi is. Vannak visszatérő pályázók, igaz, a zsűri csak a továbbfejlesztett, módosított projekteket veheti figyelembe. Az első díj 15 ezer, a második 10 ezer, a harmadik 5 ezer euró pénzjutalommal jár – emellett 12, egyenként ezereurós jutalmat is kiosztanak. A díjátadási ünnepség jó alkalom a publicitásra. Erre is szükség van, hiszen az érintetteknek, a szociális tervekkel foglalkozóknak tudniuk kell a lehetőségről.

S hogy mit jelentenek a kiírás feltételei, arra is van válasz. Társadalmi vállalkozónak számít például az, aki olyan innovatív és fenntartható szervezetet vagy projektet vezet, amely gyakorlati megoldást nyújt valamely ismert, égető szociális-közéleti kihívásra. Innovatív megoldásnak tekintendő, ha például egy vállalkozás üzleti modellt teremt. A díjat megkaphatják alapítványi programmenedzserek, ötletgazdák és magánemberek, társadalmilag elkötelezett kis- és középvállalkozók, jogvédő civilek, és önsegélyző csoportok spiritus rectorai; de akár az adománytevő üzleti világ olyan menedzserei is, akik cégük társadalmi felelősségvállalásában új utakat nyitnak meg. Emellett adománytevő nagyvállalkozáson ma már nemcsak az üzleti világ nagyvállalatai értendők, hanem színházak, kórházak és egyetemek is, amelyek eddig inkább adománykeresőként léptek fel.

A közhasznúság mércéje az, hogy kit támogatnak többen. Előnyben részesül tehát az a projekt, amelyet kevesebb pénzzel ugyan, de többen karolnak fel, szemben azzal a civil vállalkozással, amelynek hátterében egyetlen nagy donor áll. Ez egyben a közhasznúság fogalmának modernizálódását is elősegíti: nem az számít, hogy mit csinál egy szervezet, hanem az, hogy hogyan.

Néhány példa

Moser-Heindl szívesen emel ki példákat a korábbi évek nyertesei közül. Az ő szívéhez igen közel áll a Spar élelmiszerlánc ötlete. A Volkshilfe segítségével évente nyolc, fejlődésében enyhén visszamaradott fiatalt tanítanak be olyan könnyű munkára, amely akár szellemi, akár testi fogyatékosságuk ellenére számukra nem megterhelő. Ilyen foglalatosság kis jóindulattal minden boltban akad: a zöldségpolcokon az áru elrendezése például nem igényel különösebb rátermettséget, másrészt van a közelükben olyan személy, aki szükség esetén segít, például ha a vásárlók valamilyen kérdést tesznek fel. Az alapítvány egyébként a továbbiakban is figyelemmel követi a díjazott projektek sorsát – hiszen a cél éppen a hosszabb távú megvalósulás ösztönzése.
Ugyancsak példaértékű az Erste Sparkasse kezdeményezése: a pénzintézet azoknak biztosít számlanyitási lehetőséget, akik valamilyen okból a társadalom peremére szorultak, elvesztették munkájukat, hajléktalanná váltak. Ausztriában bankszámla nélkül szinte lehetetlen a mindennapi élet - miközben egy bizonyos szint alatt a bankok egyfajta önvédelemből nem állnak szóba a hozzájuk fordulókkal. Ezzel a gyakorlattal szakít az Erste Sparkasse.
Az oktatási és más integrációs projektek egyébként is fontos szerepet játszanak a benyújtott pályázatok között – és kétségkívül ez az a terület, ahol a legtöbb esélye van a segítségnyújtásnak. Bár a határokon túlról is fogadnak pályázatot, adminisztrációs okokból egyelőre csakis Bécs 300 kilométeres vonzáskörére érvényes a lehetőség. Ez annyit jelent, hogy Magyarország keleti része már nem tartozik bele – holott az alapítványtevő pontosan tudja, hogy itt él a legtöbb rászoruló.

Érdemes egyébként a magyar sikerekre is emlékeztetni: két éve a Roma help Roma ötezer euróval járó harmadik díjat kapott. Az ezereurós díjak közül egy a pécsi „Retextil programnak”, egy másik pedig annak a kezdeményezésnek jutott, amely a békéscsabai, bicskei és debreceni menekülttábor afrikai női lakóin próbál segíteni. Tavaly pedig az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) kapta a tizenötezer euróval járó első díjat. A Mohácsi Erzsébet nevével fémjelzett projekt azzal érdemelte ki az elismerést, hogy segített felszámolni a csörögi roma gyerekek kálváriáját.

Mohácsi Erzsébet is ott volt az idei sajtóértekezleten, amelyet a Városháza dísztermében Demszky Gábor főpolgármester jelenlétében tartottak. A részletekről ott bőségesen esett szó, most azonban a határidő közeledtével az Alapítvány arra emlékeztet minden érintettet, hogy érdemes pályázni!

További cikkeket olvashat Ausztriáról aSzervusz Ausztria honlapon