szervuszausztria.hu írása

Búcsúebéd, búcsúvacsora, búcsúbeszélgetés, közben egy kis csomagolás, számlák rendezése, papírok aláírása, és nem utolsósorban felkészülés az új megbízatásra. Nagyjából így telnek Kapus György- Georg Kapus (oly sok szakmai ismerősének egyszerűen csak Kapus Gyuri) napjai március második felében. Szerencsére az Österreich Werbung távozó budapesti igazgatója a sok elfoglaltsága közepette is szakít egy kis időt a Szervuszausztria.hu számára.

Csaknem húsz év telt el az Osztrák Idegenforgalmi Hivatal első magyarországi képviseletének megalapítása óta - emlékezik a kezdetre. 1990. szeptember 1-je volt, alig egy évvel a rendszerváltás után, éppen csak kikiáltották a köztársaságot, a szovjet csapatok még nem vonultak ki. Senki nem tudta, mi hogyan működik majd, csak sejteni lehetett, hogy a feltételek alaposan változnak, ami aztán be is következett. Új jogi helyzet, a korábbitól eltérő számlázási szabályok - és hogy miként alakul az idegenforgalom, azt aztán végképp nem lehetett előre látni.

Kapus mindenesetre tudta – hiszen volt már tapasztalata utazási irodákkal -, hogy csakis megbízható, korrekt, hozzáértő partnerekkel lehet eredményesen dolgozni. Márpedig Magyarországon akkortájt nem volt idegenforgalmi törvény, s bár még léteztek a korábbi nagy irodák, az újak fekete pénzváltóként működtek, hiszen alapításukat nem kötötték szakmai feltételhez. 1991 januárjában 15 utazási iroda részvételével megalakult a máig is kitűnően működő Ausztria-klub, amely egyebek között hozzáférést biztosított tagjainak ismeretekhez, a professzionalizmushoz. Ekkor már Kapus kezdeményezésére létezett az Österreich Werbung sajtó törzsasztala, olyan újságírók részvételével, akik valóban az idegenforgalommal foglalkoztak, és értettek is ehhez a területhez.
Most, csaknem húsz évvel később, mind a törzsasztal, mind az Ausztria Klub tagjai fájó szívvel és sok szeretettel búcsúztatják Kapust. Ő pedig, ha valaki megkérdezi, mit tekint e két évtized legnagyobb sikerének, nem sokat gondolkodik, amikor válaszol: a folytonosságot, azt, hogy mindvégig autentikus maradt a szakmai körökben, s hogy az iroda elért egy bizonyos színvonalat, amit meg is tudott tartani.

A mai állapot kialakulásához tíz év kellett. Nagyjából ez alatt teremtődtek meg a jogi, számviteli feltételek, emellett az idegenforgalom színvonalát jelentősen emelte az utazási irodákra vonatkozó törvény. Mára már bekövetkezett a nemzedékváltás, a nagy irodákból (Ibusz, Express, Coopoturist, stb.) kikerült szakemberek helyét átvették azok, akik már a korszerűbb ismereteket sajátították el, szakvizsga, pénzügyi garancia nélkül nincs irodaalapítás.

Kapus, aki magyar-brazil vegyes házasság gyermekeként ugyan Brazíliában született, de gyerekkorában éveket töltött Magyarországon, majd egyetemistaként és utána Ausztriában élt, felismerte, mennyi minden függ attól, hogyan szólítja meg a magyarokat. Utóbbiakat a rendszer negyven évig tömegként kezelte. Az individuum nem létezett, ezért ő erre helyezte a hangsúlyt. Elsőként alkalmazta direkt mail módszerét, és persze segítette a gyorsan kiépülő kapcsolatrendszere.


S hogy mi volt a legnehezebb? Megtalálni az egyensúlyt. Példa erre, amikor az osztrák központ a Habsburgok nyomában jelszóra építette fel marketingjét. Nem ártott tudni, hogy ennek Magyarországon más a hangzása – mondja. Nem állítja, hogy mindig minden sikerült, de szerencsére jó természete van, nem töri le a kudarc, inkább tanul belőle.

Persze ennyi idő alatt rengeteg tapasztalatot szerzett. Tudja például, hogy a magyarok kritikus utazók, s annak idején sem azért ették a hazait, jóféle kolbászt és májkrémet, mert ragaszkodnak a megszokotthoz, hanem mert nem volt pénz semmire. Később erre nem volt szükség, így kielégíthették a kíváncsiságukat. Ma a magyar turistára ez a jellemző: nyitottság, érdeklődés, kulturális igény és tanulni vágyás. Ausztriában ezt egyre inkább értékelik, ma már háttérbe szorul a Gorenje-korszakban kialakult lenézés – ami mellesleg csak a keleti országrészre volt jellemző, Salzburban, a többi nyugati tartományban mindig is becsülték és kedvelték a magyar vendéget. Ma évente jó négyszázezren rándulnak át a határon, a vendégéjszakák száma meghaladja a másfél milliót. Sokat lendített a forgalmon az EU–csatlakozás, majd a Schengen–tagság.

Moszkváról, jövendő állomáshelyéről szót ejtve nemigen bocsátkozik jóslásokba a forgalom növelhetőségéről. Ma jó 1,2 millió körül van az orosz és ukrán vendégéjszakák száma, s bizonyos, hogy mennének többen, de körülményes a vízum beszerzése. Kell még pár év, amíg ez az akadály elhárul. Az oroszok számára Ausztria igen vonzó, nekik mindig is ez volt az első igazi nyugati célország. A kihívás mindenesetre izgalmas. Az utód egyébként az eddigi moszkvai igazgató, Emanuel Lehner, a csere igencsak zökkenőmentesnek ígérkezik.

Nagyon sok szakmai barátot hagy itt – de a kapcsolat nem szakad meg. Családja egy része itt marad, megtartja tehát a budapesti „támaszpontot”, mint ahogy működik magyar mobilja, e-mail címe, szóval, aki akarja, megtalálja.