szervuszausztria.hu írása

A földrajzi távolság sem nagy, de a döntő mégis az emberi kapcsolat. Burgenlandot és Stájerországot nem csak a közös határ fűzi Magyarországhoz, így nem csoda, hogy prominens és magyarbarátságukról ismert személyiségei a vörösiszap-katasztrófa után szinte azonnal a helyszínen voltak. Segítségük nem csak szimbolikus.

Michael Leier szinte magyarnak tekinti magát: az első nálunk befektető vállalkozók egyike volt huszonöt évvel ezelőtt, s nem véletlenül töltötte be évtizeden át a burgenlandi tiszteletbeli konzuli posztot. Hetenként 2-3 napot Magyarországon tölt, sőt, nem csak itteni cégének győri központjában, hanem éppen Devecserben, ahol egyik téglagyára van. Leier úr tehát a katasztrófa után szinte azonnal a helyszínen termett, és azt is tudta, hogy segíteni fog.

A téglagyárat egyébként elkerülte az iszapfolyam, mivel Devecsernek abban a részében van, amelyet nem ért kár. Százan dolgoznak az itteni Leier-gyárban, közülük három munkás háza lakhatatlanná vált, így nem csoda, hogy a cégcsoport valamennyi telepén, Magyarországon, Ausztriában, de még a környező országokban is sajátjuknak érezték a tragédiát, s azonnal megindult a gyűjtés.

A burgenlandi vállalkozó először a házak újjáépítését vállalta volna – 500 ezer euró (130 millió forint) értékben – később azonban, amikor megtudta, hogy a magyar kormány is ezt a feladatot választotta, úgy döntött: a pénzt a helyi önkormányzatok rendelkezésére bocsátja. Ők tudják, hol van a legnagyobb szükség: Van elég helye a pénznek.

Ez nem minden. A Leier csoport segít a takarítási munkáknál és teherautókon küldi a ruhát, élelmiszert, egyéb használati tárgyat. Leier úr burgenlandi befolyását is latba vetette, s Hans Niessl tartományfőnökkel együtt létrehozta a „Burgenland segít” segélyakciót. Rövid idő alatt 75 ezer eurót gyűlt össze. A tartományi Vöröskereszt sem tétlenkedett: védőmaszkok tízezreit, élelmiszert, több mint 200 ezer euró (50 millió forint) értékű adományt juttatott el a katasztrófa sújtotta területre.

Stájerország is közvetlenül értesült a történtekről. Fodor János, Devecser plébánosa éveken át Graz magyar lelkésze volt, ráadásul ő devecseri születésű. Ő volt az, aki azonnal telefonált Grazba. Rudi Roth, Magyarország stájerországi tiszteletbeli konzulja haladéktalanul munkához látott, megszervezte a magánadományokból gyorsan összegyűlt 50 ezer eurós gyorssegély eljuttatását, és az együttműködést a Forum Hungaricummal. Jótékonysági rendezvények sorozata következett – és következik, a tartományi ORF közreműködésével. Az eredmény a pénzadományon kívül légtisztító berendezések, gyermekruhák és cipők, védőöltözetek, takarító cégek felajánlásai – és a sor hosszan folytatható lenne.

Rudi Roth – ő szintén ausztriai és magyarországi vállalkozó - nem tekinti valamiféle csodának ezt a segítőkészséget. Csak az ő 17 éve tartó tiszteletbeli konzulsága alatt 35 testvérvárosi kapcsolat alakult ki stájer és magyar települések között. Magyarország fontos a stájer tartományban élők számára, ami pedig az osztrákok segítőkészségét illeti, az legendás.

Érdemes még kitérni arra, hogy mindkét osztrák üzletember példásnak tartja a segélyek kezelését a helyszínen, elégedett az elosztás menetével és ütemével, s ez további segítségre sarkallja őket.