szervuszausztria.hu írása

A nyolc és fél évet pincebörtönben töltött Natascha csalódást okozott azoknak, akik intim részleteket vártak fogsága hétköznapjairól, leleplezést holmi szerelmi kapcsolatról, avagy erőszakról. Ehelyett eddig nem tapasztalt érzelmeket, dühöt, keserűséget és a rablás előtti gyermekkor titkait osztja meg olvasóival a szerző.

Kiderül a könyvből, hogy Natascha Kampusch élete elrablása előtt sem volt fenékig tejfel, kapcsolatát édesanyjával korántsem csak a kölcsönös szeretet jellemezte. Volt elég része korholásban, kapott a szülői elégedetlenségből, szenvedett attól, hogy semmibe veszik, hogy éreztetik vele, ő a gyengébb. Mindez összetörte önbizalmát.

Ez a kötelék mégis fontos volt, s hogy mennyire, azt elrablása után ismerte csak fel igazán. Natascha a List kiadónál 3096 nap címmel megjelent kötetben most részletesen a világ elé tár sok mindent, amit eddig elhallgatott, megindítóan írja le érzelmeit, gondolatait, megosztja az olvasóval mindazt a szenvedést, amit ott átélt.

Wolfgang Priklopilt egyszerűen csak „a tettes” néven emlegeti, s aki ezt a 284 oldalt végigolvassa, aligha gondolja, hogy a fiatal lányban gyengéd érzelmek alakultak volna ki elrablója iránt. Eddig voltak ilyen feltételezések, talán azért is, mert Natascha mintha védte volna a gyermekrablót, s bizonyos részletekről nem volt hajlandó szót ejteni.

Nos, ezek az oly várt részletek most is elmaradtak, pedig a történet iránt most, Natascha szabadulása után négy évvel még mindig érdeklődőknek voltak reményei ez ügyben. Utóbbiakat a Priklopil barátja, Ernst H. keltette, aki a – mellesleg felmentésével végződött – per nemrégiben megtartott bírósági tárgyalásán végre pontosan beszámolt a történetről.

Eszerint korábbi vallomásával ellentétben amikor Priklopil a lány szökése után kétségbeesetten felhívta, és ő kocsival érte ment, részletesen elmesélte a nyolc és fél év történetét, magát emberrablónak és erőszaktevőnek nevezve. Hogy ez utóbbi szexuális zaklatásra is vonatkozik-e, azt homály fedi. A könyv sem tisztázta ezt a nem jelentéktelen részletet. (Natascha örömét fejezte ki, hogy Ernst H.-t felmentették a cinkosság vádja alól, ő mindig is azt vallotta, és vallja ma is, hogy Priklopil magányos tettes volt).

A kérdésre, miért írta meg a könyvet, amikor az láthatóan sebeket szakított fel, Natascha elmondja: végérvényesen le akarta zárni a történetet, pontot akart tenni élete e sötét fejezete után. Az írást egyedül kezdte el, de hamar rájött, hogy nem boldogul, így társírókat keresett. Könnyebb volt beszélni, mint leírni – mondja, de hozzáteszi: azért mesélni sem volt mindig egyszerű. Volt, hogy leültek dolgozni, és ő csak hallgatott, máskor pedig ömlött a szó. Türelemre volt szükség – ezt azonban megkapta. A kötetből a bemutatón maga olvasott fel, s minden bizonnyal lesznek még ilyen rendezvények.