Az osztrák parlament nyári szünet előtti utolsó ülésén a törvényhozás történetében egyedülálló eseményre került sor: letette az esküt az első siket képviselő, Helene Jarmer a Zöldek politikusa. Ő tölti be az őszi ülésszaktól az EP-választáson sikerrel szerepelt társnője, a mozgáskorlátozottakat képviselő Ulrike Lunacek megüresedett helyét. Ausztriában Jarmer az első, ám az eset nem példátlan. A hasonló fogyatékkal élő magyar Kósa Ádám az Európai Parlamentben szerzett képviselői mandátumot.

A 37 éves hölgy nem egyedül foglal helyet az ülésteremben: mindig vele lesz az a jeltolmács, akinek köszönhetően Jarmer kommunikálni tud. Ez mindjárt reflektorfénybe is helyezi a jelezés helyzetét: az újdonsült képviselőnő egyik célkitűzése, hogy magától értetődőbb legyen ennek a nyelvnek az ismerete, s ezáltal a siketségük miatt különösen hátrányos helyzetben lévők élete könnyebbé váljon.

Ő maga eljutott az egyetemi diplomáig, pedagógus lett, s megszerezte a különleges szakképesítést is, amivel siket és nagyothalló gyermekeket taníthat. Nem mintha ez követelmény lenne Ausztriában: bár a jelbeszéd 2005 óta elismert idegen nyelv, de nem tanítási nyelv.

Jarmer szeretné elérni, hogy a jövőben csakis a jelbeszédnyelvet bíró pedagógusok taníthassák a siket gyermekeket. Másrészt fontosnak tartaná az idegen nyelvű jelezés oktatását is, ami a siket gyermekek számára lényegesen jobb érvényesülési lehetőséget biztosítana. Az érdekérvényesítési munka nem új számára: 2001 óta elnöke a siketek és nagyothallók szövetségének.

Személyes sorsa különösen tragikus, siket szülők gyermekeként hallóként született, ám kétévesen egy autóbalesetben ő is elvesztette hallását. Nagyothallók iskolájába járt, majd rendes gimnáziumban érettségizett, hallatlan nehézségek árán. A jelbeszédet nem ismerő tanárok szinte semmit nem segíthettek, csakis a szüleire és az otthoni tanulásra támaszkodhatott.


Ő maga tud mesélni arról eleget, mennyi problémát okoz a helyzete: amikor kérdőívet kell kitöltenie, s a telefonszám rubrikát üresen hagyja, szinte képtelen megértetni, hogy neki bizony nincs telefonja. Talán ezért is szeretné elérni, hogy Ausztriában is legyen olyan közvetítő szolgálat, amely lehetővé teszi a siketek számára a telefonos kapcsolatot. Sok országban létezik ilyen. A hiánya néha életekbe kerül: a mentőket például egy siket csak faxon éri el, s előfordulhat, hogy a segítség órák múlva érkezik.

E célok megvalósítása még sok időt igényel – a parlamenti közvetítések jelbeszédre fordítása azonban már az őszi ülésszaktól mindennapos gyakorlattá válik. Ausztriában tízezer a siketek száma, közülük mindössze 200-nak van érettségije, 30-an szereztek diplomát. Jarmer ma is élete legnagyobb sikerének tartja, hogy leérettségizett.