A Czernin család csak 1940-ben vált meg a képtől, amikor Hitler szemet vetett rá és 1,6 millió birodalmi márkáért megvette majdani linzi múzeuma számára. A kép a Harmadik Birodalom bukása után a bécsi Szépművészeti Múzeum tulajdonába került, s bár a Czernin leszármazottak többször próbálták visszaszerezni, ez eddig nem sikerült. Most a KHM legnagyobb rémületére újabb kérvényt nyújtottak be, arra hivatkozva, hogy a festmény törvénytelenül került náci tulajdonba, így vonatkozik rá a restitúciós kötelezettség. A KHM ezt a vételár nagyságára hivatkozva cáfolja, mondván, hogy itt nem az áldozat kirablásáról volt szó, hanem szabályos adásvételről. Az illetékes bizottság csak júniusban ülésezik. Nem zárható ki, hogy a festmény elvesztésének rémképe is ösztönözte a mostani kiállítást.
Utóbbi – április 25-ig – szemléletesen mutatja be az igen sokrétű kutatási eredményeket. Tekintettel a festmény többszöri restaurálására, bőségesen végeztek kémiai vizsgálatokat is, elemezték Vermeer festési technikáját. A kiállítás témája a kép teljes ikonográfiája. Megtekinthetők a festményen ábrázolt tárgyak eredetihez hű másolatai. Érdekességként kiállították a festményen háttérben látható térképet, Claes Jansz munkáját, amely a 17 egyesült holland megyét ábrázolja. A kutatók némelyike ezt a „kelléket” egyenesen a katolikus hitre áttért Vermeer politikai állásfoglalásának tekinti. Egyetlen szakértő sem tudta megállapítani, vajon a festő használta-e camera obscura eszközét a nem egyetlen alakra összpontosító, s ezzel, no meg az akkortájt szokatlan allegóriával korát megelőző ábrázoláshoz. Itt a kiállításon mindenestre kipróbálható, mit látott volna, ha van ilyen „lyukkamerája”.
A festményt magát ugyanabba a megvilágításba helyezték, mint amit Vermeer ábrázolt, vagyis balról jön az ablakon a fény. Ez annyiban rendkívüli, hogy a KHM e melléktermében az elmúlt 15 évben az ablakot mindig sötét függöny takarta, ide most először engedték be a természetes világosságot. A Vermeer kép legnagyobb erénye a fényhatás olyan ábrázolása, amilyenhez fogható kevés mesternek sikerült. A képet egyébként úgy helyezték el, hogy hátulról is megnézhető.
Különlegessége még ennek a rendkívüli tárlatnak, hogy kizárólag erre az egyetlen festményre összpontosít. Ezen az sem változtat, hogy megtekinthető néhány más alkotó olyan műve, amelyet a Festészet művészete inspirált.
A Kunsthistoisches Museum egyébként az idén éves bérlettel rukkolt elő. 29 euróért valamennyi hozzá tartozó – összesen hét - intézmény 2010-ben akárhányszor látogatható.
A Kunsthistorisches Museum 117 éves intézmény. A Maria Theresia térre néző épületet a Ringstrasse-n Ferenc József megbízásából Gottfried Semper és Karl von Hasenauer tervezte, kifejezetten a Habsburg műkincsek elhelyezésére. Ez volt az első, eleve múzeumi célokra emelt épület. Ma a főépülethez más létesítmények is tartoznak, s a KHM hét helyszínen összesen 13 gyűjteménynek ad otthont. A Hofburgban az Új Szárny és a Schatzkammer éppúgy része, mint a Színházmúzeum a Lobkowitz palotában, a Néprajzi Múzeum, a Wagenburg Schönbrunnban és az innsbrucki Ambras Kastély. A főépületben a gyűjtemény 7500 képéből 800 folyamatosan látható.
A Vermeer kiállítás 2010-ben az első a nagyok közül. Legközelebb- február 9-én – az Albertinában Jakob és Rudolf von Alt műveit állítják ki (alcím: A császár megrendelésére), a két nappal későbbi megnyitó témája a Belvedereben Savoyai Jenő. Ugyanekkor mutatja be a Liechtenstein Múzeum új szerzeményeit. Márciustól a Színházmúzeum invitál Gustav Mahler életének és munkásságának megismerésére. A szervuszausztria.hu folyamatosan beszámol olvasóinak a kiállításokról.
