Horváth Dániel, Siegmund Ákos és a Borsos Lőrinc művészházaspár benyújtott alkotásait találta a zsűri – Hegyi Lóránd vezetésével – a legjobbnak. A három díj egyenrangú, nincs első vagy harmadik. Nem volt könnyű döntés – árulta el Hegyi, aki jelenleg a St.Etienne-i Modern Múzeum igazgatója, s a minap vehette át a francia Becsületrendet.
Összesen 105 alkotás érkezett be, az első rostákon 18 mű jutott túl, ezek közül kellett választani. A pályázat kiírása eleve meghatározta, hogy ezúttal csak a festészet világából fogad el a zsűri munkákat, mégpedig csakis 35 év alatti művészektől. Eközben a fiatal alkotó fogalma nem is elsősorban kor kérdése - jegyezte meg Hegyi. Sokkal inkább az a szempont, hogy a művész kortárs életszemléletet jelenítsen meg.
Az elsősorban esztétikai szempontok alapján kiválasztott művészek felkarolásán túl egyfajta közép-kelet-európai kulturális tudat kialakítása a cél – tette hozzá, utalva ezzel arra is, hogy az Esterházy Magánalapítvány néhány éve tudatosan vette errefelé az irányt. Az első állomás a Central European Revisited címmel Kismartonban megrendezett két kiállítás volt, a közép-európai régió kortárs művészetének egyedülálló bemutatása. A művészeti díj ugyan csak magyar alkotókat érint, ám a központi gondolat továbbra is a régióban gondolkodás.
Hegyi véleménye szerint egy-egy díj – avagy a lehetőség biztosítása a művésznek a bemutatkozásra – nem annyira az alkotót, mind inkább a művészet egészét támogatja. Csakúgy, mint ahogy a múzeumok vásárlásai sem elsődlegesen egy-egy alkotó felkarolását célozzák, mindig az esztétikai szempont a döntő. Külön öröm azonban, ha még kevéssé ismert festők jutnak lehetőséghez.
Maguk a díjazottak ez utóbbi szempontot emelték ki, hozzáfűzve, hogy mennyire fontos az elismerés munkájuk folytatásához, milyen nagyszerű érzés a megerősítés: a helyes úton járnak. Csak egyikük mondta ki – de minden bizonnyal a többiek egyetértésével, hogy az ötezer euró sem akármi, szinte látható, amint festékké, ecsetté, műterembérleti díjjá változik.
A díjazottak
Hegyi részletesen kitért a díjak átadásánál az alkotók művészetének elemzésére. Horváth Dániel műveiben elsősorban a rendkívül kiérlelt, érett festői magatartást értékelte a zsűri, Siegmund Ákos munkáiban az aktuális, autentikus kortárs narratíva megjelenését, a hallatlanul pontos fogalmazásmódot, míg a Borsos művészházaspár alkotásaiban a rendkívül precíz, ökonomikus festészetet, amelyben a festői textus új, metafizikus jelentést kap – mondta.
Ahogyan arra Hegyi is utalt, a független szakmai zsűri (Dr. Alexander Tolnay, Niklai Judit, Tijana Stepanovic, Fenyvesi Áron, Rieder Gábor) munkája nem volt egyszerű, már csak a benyújtott munkák műfaji meghatározása tekintetében sem. A végső döntés meghozatalában a díjat kiíró alapítvány igazgatója, Ottrubay István és a fő szponzor, az Uniqa igazgatója, Konstantin Klien is részt vett, ám az előkészítés mindenképpen a szakemberekre hárult.
Az Esterházy Alapítvány és a zsűri elnöke, Hegyi Lóránd arra is ügyelt, hogy az ítészek között fiatal, harminc éven aluli művészettörténészek is legyenek. Egyikük, Tijana Stepanovic a szervusausztria.hu kérdésre elmondta, hogy a felkérés személy szerint számára saját munkájának elismerését is jelentette. A munka pedig igen tanulságos volt, már csak azért is, mert alkalmat nyújtott közelebbről megismerni sok kortárs művészt. Ez a későbbiekben, a Ludwig múzeum kurátoraként, előnyt jelent. A műhelytitkok közül azt is elárulta, hogy a vélemények nem feltétlenül kor szerint oszlottak meg egy- egy műről.
A „hogyan továbbról” Ottrubay honlapunknak elmondta: két év múlva írnak ki ismét ilyen pályázatot. Hogy milyen kategóriában, azt később döntik el. A következő évet a most díjazott művészek pályája egyengetésének szentelik: az Esterházy magánalapítvány saját művészeti sorozatában monográfiát jelentet meg, és segít saját internetes oldaluk létrehozatalában. Ottrubay hozzáfűzte, hogy bár az Esterházy hercegek az 1850-es években felhagytak a műgyűjtői tevékenységgel, a vagyont kezelő alapítvány ismét részt kíván venni a kortárs művészeti életben. Hiszen manapság a mecenatúra nemcsak hogy nem királyokon és fejedelmeken keresztül valósul meg, nem is feltétlenül az állam révén. Inkább vállalatok és alapítványok veszik át ezt a szerepet.
A díjazottak munkáit és mind a 18 döntős pályaművet a díjkiosztás után még három napon át a Szépművészeti Múzeum Dór termében állították ki. Az érintettek nem kis örömére.
Összesen 105 alkotás érkezett be, az első rostákon 18 mű jutott túl, ezek közül kellett választani. A pályázat kiírása eleve meghatározta, hogy ezúttal csak a festészet világából fogad el a zsűri munkákat, mégpedig csakis 35 év alatti művészektől. Eközben a fiatal alkotó fogalma nem is elsősorban kor kérdése - jegyezte meg Hegyi. Sokkal inkább az a szempont, hogy a művész kortárs életszemléletet jelenítsen meg.
Az elsősorban esztétikai szempontok alapján kiválasztott művészek felkarolásán túl egyfajta közép-kelet-európai kulturális tudat kialakítása a cél – tette hozzá, utalva ezzel arra is, hogy az Esterházy Magánalapítvány néhány éve tudatosan vette errefelé az irányt. Az első állomás a Central European Revisited címmel Kismartonban megrendezett két kiállítás volt, a közép-európai régió kortárs művészetének egyedülálló bemutatása. A művészeti díj ugyan csak magyar alkotókat érint, ám a központi gondolat továbbra is a régióban gondolkodás.
Horváth Dániel
Hegyi véleménye szerint egy-egy díj – avagy a lehetőség biztosítása a művésznek a bemutatkozásra – nem annyira az alkotót, mind inkább a művészet egészét támogatja. Csakúgy, mint ahogy a múzeumok vásárlásai sem elsődlegesen egy-egy alkotó felkarolását célozzák, mindig az esztétikai szempont a döntő. Külön öröm azonban, ha még kevéssé ismert festők jutnak lehetőséghez.
Maguk a díjazottak ez utóbbi szempontot emelték ki, hozzáfűzve, hogy mennyire fontos az elismerés munkájuk folytatásához, milyen nagyszerű érzés a megerősítés: a helyes úton járnak. Csak egyikük mondta ki – de minden bizonnyal a többiek egyetértésével, hogy az ötezer euró sem akármi, szinte látható, amint festékké, ecsetté, műterembérleti díjjá változik.
A díjazottak
Hegyi részletesen kitért a díjak átadásánál az alkotók művészetének elemzésére. Horváth Dániel műveiben elsősorban a rendkívül kiérlelt, érett festői magatartást értékelte a zsűri, Siegmund Ákos munkáiban az aktuális, autentikus kortárs narratíva megjelenését, a hallatlanul pontos fogalmazásmódot, míg a Borsos művészházaspár alkotásaiban a rendkívül precíz, ökonomikus festészetet, amelyben a festői textus új, metafizikus jelentést kap – mondta.
Siegmund Ákos
Ahogyan arra Hegyi is utalt, a független szakmai zsűri (Dr. Alexander Tolnay, Niklai Judit, Tijana Stepanovic, Fenyvesi Áron, Rieder Gábor) munkája nem volt egyszerű, már csak a benyújtott munkák műfaji meghatározása tekintetében sem. A végső döntés meghozatalában a díjat kiíró alapítvány igazgatója, Ottrubay István és a fő szponzor, az Uniqa igazgatója, Konstantin Klien is részt vett, ám az előkészítés mindenképpen a szakemberekre hárult.
Az Esterházy Alapítvány és a zsűri elnöke, Hegyi Lóránd arra is ügyelt, hogy az ítészek között fiatal, harminc éven aluli művészettörténészek is legyenek. Egyikük, Tijana Stepanovic a szervusausztria.hu kérdésre elmondta, hogy a felkérés személy szerint számára saját munkájának elismerését is jelentette. A munka pedig igen tanulságos volt, már csak azért is, mert alkalmat nyújtott közelebbről megismerni sok kortárs művészt. Ez a későbbiekben, a Ludwig múzeum kurátoraként, előnyt jelent. A műhelytitkok közül azt is elárulta, hogy a vélemények nem feltétlenül kor szerint oszlottak meg egy- egy műről.
A Boros házaspár
A „hogyan továbbról” Ottrubay honlapunknak elmondta: két év múlva írnak ki ismét ilyen pályázatot. Hogy milyen kategóriában, azt később döntik el. A következő évet a most díjazott művészek pályája egyengetésének szentelik: az Esterházy magánalapítvány saját művészeti sorozatában monográfiát jelentet meg, és segít saját internetes oldaluk létrehozatalában. Ottrubay hozzáfűzte, hogy bár az Esterházy hercegek az 1850-es években felhagytak a műgyűjtői tevékenységgel, a vagyont kezelő alapítvány ismét részt kíván venni a kortárs művészeti életben. Hiszen manapság a mecenatúra nemcsak hogy nem királyokon és fejedelmeken keresztül valósul meg, nem is feltétlenül az állam révén. Inkább vállalatok és alapítványok veszik át ezt a szerepet.
A díjazottak munkáit és mind a 18 döntős pályaművet a díjkiosztás után még három napon át a Szépművészeti Múzeum Dór termében állították ki. Az érintettek nem kis örömére.
