Még szerencse, hogy annak idején, amikor a kicsit penészes papírköteget a színház pincéjében megtalálták, a házkezelő volt olyan óvatos (és képzett), hogy nem az egyszerűbb megoldást, a gusztustalan tekercs kidobását választotta, hanem szakértőknek adta át a leletet. Akik azután megállapították: eredeti Klimt-rajzok is vannak közöttük.
A restaurálást alig tíz éve kezdték: a rajzok felfedezésekor az akkori igazgatónak, Achim Benningnek kisebb gondja is nagyobb volt, mint ezzel foglalkozni; utóda, Claus Peymann legalább száraz helyre költöztette a tekercseket. Az őt követő – most távozó - Klaus Bachler igazgatósága idején azután a színháztulajdonos holding is segített abban, hogy felkérjék az Albertina szakértőit a helyreállításra. Klimt és a Burgtheater kapcsolata már eddig is ismert, a rajzok azonban így is szenzációnak számítanak.
Klimt és a Burgtheater
Jó 120 évvel ezelőtt divat volt ifjú művészekre bízni a középületek dekorálását. Így kapta meg három még alig ismert fiatal, a 24 éves Gustav Klimt, két évvel fiatalabb öccse, Ernst és barátjuk, a 25 éves Franz Matsch a feladatot: lássák el megfelelő falfestményekkel az akkor épülő Burgtheater díszlépcsőházát. A megbízás megtisztelő volt, hiszen a színházat Ferenc József rendelésére építették.
Az elkészült mű, „A színház története” nem okozott olyan botrányt, mint az Egyetem aulájának később, 1904-ben készített mennyezetképe, amelyet a megrendelő erkölcstelennek talált, s e véleményével alaposan visszavetette Klimt karrierjét. De már a burgbeli ábrázolások is előrevetítették a jövőt. Vagyis jól látható rajtuk a Jugendstil későbbi nagymesterének markánsan alakuló újszerű jelképrendszere, a korábbitól eltérő művészetfelfogása, útkeresése.
Az enyhén penészes rajzok restaurálása jó pár évet vett igénybe. Mától a felső foyerban elegáns, a hőmérsékletet és a páratartalmat szabályozó berendezéssel ellátott vitrinekben tekinthetik meg a látogatók a rajzokat, amelyek egyébként a mennyezetfestmények vázlatai. Külön érdekesség, hogy a Rómeó és Júlia Shakespeare-darab illusztrálására készült öt és fél méteres rajzon Klimt saját magát is megrajzolta, a nézők soraiban. A másik rajz még monumentálisabb: a Dionysos oltára kilenc méter hosszú.
A restaurálást alig tíz éve kezdték: a rajzok felfedezésekor az akkori igazgatónak, Achim Benningnek kisebb gondja is nagyobb volt, mint ezzel foglalkozni; utóda, Claus Peymann legalább száraz helyre költöztette a tekercseket. Az őt követő – most távozó - Klaus Bachler igazgatósága idején azután a színháztulajdonos holding is segített abban, hogy felkérjék az Albertina szakértőit a helyreállításra. Klimt és a Burgtheater kapcsolata már eddig is ismert, a rajzok azonban így is szenzációnak számítanak.
Klimt és a Burgtheater
Jó 120 évvel ezelőtt divat volt ifjú művészekre bízni a középületek dekorálását. Így kapta meg három még alig ismert fiatal, a 24 éves Gustav Klimt, két évvel fiatalabb öccse, Ernst és barátjuk, a 25 éves Franz Matsch a feladatot: lássák el megfelelő falfestményekkel az akkor épülő Burgtheater díszlépcsőházát. A megbízás megtisztelő volt, hiszen a színházat Ferenc József rendelésére építették.
Az elkészült mű, „A színház története” nem okozott olyan botrányt, mint az Egyetem aulájának később, 1904-ben készített mennyezetképe, amelyet a megrendelő erkölcstelennek talált, s e véleményével alaposan visszavetette Klimt karrierjét. De már a burgbeli ábrázolások is előrevetítették a jövőt. Vagyis jól látható rajtuk a Jugendstil későbbi nagymesterének markánsan alakuló újszerű jelképrendszere, a korábbitól eltérő művészetfelfogása, útkeresése.
A lépcsőház mennyezete
Az enyhén penészes rajzok restaurálása jó pár évet vett igénybe. Mától a felső foyerban elegáns, a hőmérsékletet és a páratartalmat szabályozó berendezéssel ellátott vitrinekben tekinthetik meg a látogatók a rajzokat, amelyek egyébként a mennyezetfestmények vázlatai. Külön érdekesség, hogy a Rómeó és Júlia Shakespeare-darab illusztrálására készült öt és fél méteres rajzon Klimt saját magát is megrajzolta, a nézők soraiban. A másik rajz még monumentálisabb: a Dionysos oltára kilenc méter hosszú.
