Szászi Júlia írása

A szokásos egyetlen nyitó gála helyett Bécs az idén két napon át ünnepelte a Wiener Festwochen kezdetét. A Városháza előtti térről közvetített hivatalos megnyitón hét fiatal zenész lépett fel, mégpedig az Eurovision TV nemzetközi zenei versenyének döntőjében. A koncertet 17 ország televíziója vette át, közülük 9 csatorna élőben közvetítette a rendezvényt. Szerencsére másfél napos esőzés után erre az estére elfogadható idő lett, igaz, a második nap szabadtéri eseményeit ismét zivatarok zavarták meg.

A döntőbe jutottak közül a 16 éves Eva-Nina Kozmus kapta az első díjat. A szlovén fuvolás kislány nehéz darabot adott elő, nagyszerűen. A hét ifjú zenész közül a legidősebb is csak 19 éves, s ahogy ezt maguk is elmondták, mindannyian tisztában vannak vele, milyen nagy lehetőség az ilyen bemutatkozás! Második egy szintén 16 éves norvég hegedűművésznő, harmadik egy orosz zongorista lett.


Az 1982 óta megtartott klasszikus zenei versenyre Európa számos országából választanak ki tehetséges fiatalokat. Az idén a nemzetközi zsűri 15 ifjú zenészt jelölt a további versenyre. Magyar ezúttal nem került közéjük, legfiatalabb a továbbjutók között 13 éves volt. A következő rostán hét fiatalt ítélt a zsűri alkalmasnak arra, hogy a döntőben mérje össze tudását. Ez egyben nagy nyilvános fellépést, nemzetközi tévéközvetítést is jelentett számukra, a megnyitó közönségének illetve a tévénézőknek pedig páratlan komolyzenei műsort.

A különböző hangszeren játszó fiatalok kitettek magukért, a nemzetközi zsűrinek, Eötvös Péter vezetésével nem volt könnyű dolga. A horvát, lengyel, fehérorosz, német, norvég, szlovén és orosz muzsikusokat az ORF rádió szimfonikus zenekara kísérte, vezényelt egy ugyancsak fiatal karmester, Cornelius Meister, aki a közeljövőben a zenekar vezetője lesz. (A távozó előd, Bertrand de Billy a minap magas bécsi kitüntetést vett át, többéves zenekarvezetői tevékenysége elismeréseként). A műsort „segítette” a Schönberg-kórus és a Bécs Város zeneiskolájának gyermekkórusa.

Hogy a könnyebb műfaj se szoruljon háttérbe, a következő napon a főváros terein az úgynevezett Bécsi Világkoncerttel folytatódott az ünnep: 11 hazai, illetve barcelonai és New York-i együttes szórakoztatta a közönséget, s hogy az esemény még emlékezetesebb legyen, ismert személyiségek virágot, összesen százezer rózsát osztottak szét az egybegyűltek között. A virágokat már előző napon a Burgtheater és a Volksgarten közötti téren két egymást megragadó kéz formájába rendezték. Az üzenet a gesztus egészére vonatkozik, az ilyen kulturális esemény az összetartozást, az összefogást hivatott jelképezni.

Maga a fesztivál már a megnyitók előtt megkezdődött. Az elszánt nézők már 10.óta láthatják a Lipsynch című darabot, amelyet a rendező, a kanadai Robert Lepage sokat sejtetően „határok nélküli színház”-nak nevez. Nemcsak azért mert az előadás pontosan kilencórás, hanem mert korántsem korlátozódik a színpadra, a Múzeumi Negyed legnagyobb csarnokának teljes nézőterét is bevonja a játékba. A közönségsiker egyértelmű, aki ide jegyet váltott, tudta, milyen próbatételnek veti alá ülőgumóit. Az előadás déli egy órakor kezdődik, s a nagyobbik szünetben a közönségnek meleg ételt szolgálnak fel.

Ugyancsak már két nappal a megnyitó előtt bemutatták az intendáns, Luc Bondy rendezésében Schnitzler egyik korai darabjának angol nyelvű változatát. A Flört (Die Liebelei) a skót drámaíró David Hartrer átdolgozásában kerül színre, angolul, német felirattal – egyébként német nyelvterületen most először.

Ez persze még csak a kezdet. A Wiener Festwochen nem a hétköznapi előadásokról híres, így nem csoda, hogy Lepage produkciója mellett még két maratoni – egyenként 10-13 órás – előadás is szerepel a programban: Krystian Lupa Warhol-projektje, a "Factory 2”, és Peter Stein Dosztojevszkij utánérzése, „A démonok”.

A tavalyi szereplés után (Frankenstein-terv) ismét meghívták Mundruczó Kornélt. Júniusban három este játsszák a Múzeumi Negyedben Vlagyimir Szorokin A jég című darabját, amely ugyancsak nem sorolható a hétköznapi előadások közé. Mundruczó Budapesten először a Krétakörrel vitte színre ezt a posztmodern drámát a Trafóban. Bécsbe a Nemzeti Színházba átkerült előadás érkezik, a támogatók között ott van a Collegium Hungaricum.

Bondy másik rendezése német nyelvű: a svájci születésű intendáns Peter Handke Euripidész Helenájának átdolgozását viszi színre, a filmvászonról nálunk is ismert Birgit Minichmayr főszereplésével.

Elfriede Jelinek két darabbal lesz jelen, az egyiket, a Rechnitz-drámát nálunk is játszották már. A másik az ausztriai bankbotrányokon alapul, a szerző szerint műfaja: gazdasági komédia. Frank Castorf szinte törzs-rendező a fesztiválon, az idén Csehovot rendez, ha nem is egészen úgy, ahogyan azt megszoktuk. Moszkvába, Moszkvába címmel saját szavai szerint a szentimentalizmust próbálja lehántani a nagy orosz drámaíró művéről.

Az Ünnepi Hetek zenei programja az „Alban Berg ünnepe” címkét viseli, s ennek megfelelően öt koncert és egy közönségbeszélgetés egészíti ki az operaelőadásokat. Az ünnep záróakkordjaként Pierre Boulez vezényli a Kamarakoncertet. Szerepel a műsorban természetesen a két Berg-opera, a Lulu és a Wozzeck, mégpedig egészen különleges felfogásban, úgy, hogy a zenei és a prózai dramaturgia szinte egybeolvad.
Nem maradnak el a különleges performanszok sem. A God’s entertainment nevű csoport a Karlsplatzra invitál munkanélkülieket és hajléktalanokat, akiknek új identitást ad. Hogyan? Más ruhába öltözteti őket, és sorsolás útján foglalkozást oszt közöttük. Gazdag a táncszínházak programja is, ismert és éppen csak most bemutatkozó társulatokat hívtak meg. És ahogyan az megszokott, ebben az öt hétben Bécs szinte minden ilyesmire alkalmas terén történik „valami”.