szervuszausztria.hu írása

Nagy esemény egy 7-16 éves fiú életében, ha a Wiener Sängerknaben tagja lehet. A Bécsi Fiúkórus egyike azoknak a hagyományoknak, amelyekre Ausztria büszke. Bécs éneklő követeinek is nevezik őket, s bár nemrégiben az osztrák főváros Zeneiskolája is alakított egy remek gyermekkórust, az ő elsőségüket nem fenyegeti veszély.

A Wiener Sängerknabent I. Miksa császár 1498-ban alapította saját gyönyörűségére. Eleinte divatos zeneszerzők - Haydn, majd Schubert - nevét viselte a kórus, amelynek már az alapító életében híre ment, s egyre nagyobb közönséget vonzott. Az összetétel persze mindig változott. Amikor a csengő hangok mutálni kezdtek, jöttek, és jönnek máig az újak.


Nevezetes események krónikája említi fellépéseiket: ők énekeltek 1548-ban az augsburgi országgyűlés megnyitóján és Mária Terézia esküvőjén is, s ez a kórus szórakoztatta a vendégeket a Bécsi Kongresszuson. A Monarchia bukása pár évre megszakította a sikersztorit, de 1924-ben a köztársaság már tudta, hogy nem mond le róluk. A mai kórus innen számítja a kezdetet, ekkor kapta a Wiener Sängerknaben nevet.
A 100 csengő hangú, 10-14 éves matrózblúzos kisfiú négy kórusra osztva járja a világot és szerez babérokat Ausztriának Sikerük titka a tehetségen kívül a kemény és jól szervezett munka. Otthonuk az Augarten palota, Bécs második kerületében, ám hiába varázslatos a környezet, a kiskamaszok néha börtönnek érzik az épületet és a hatalmas kertet.

Sok az áldozat is

A bentlakásos internátusban erőltetett menetben tartják a tanórákat. Különben hogyan jutna idő a próbákra, a turnékra, amelyek egyébként rendszerint az iskolai szüneteket veszik el. Ezeknek a gyerekeknek 7 és 16 éves koruk között kimarad a mindennapjaikból a foci, az önfeledt futkosás, nem járnak csapatostul moziba, görkorizni, vagy később bulikba. Minden szabadidejük próbákra, hangképzésre megy el. Vasárnap a családi rántott húsos ebéd helyett matrózruhában vonulnak a különböző fellépésekre. A szinte katonai rendtartás alig ad módot a kapcsolatra a családdal.


Életük nem is hasonlít a kapukon túli azonos korú fiúk mindennapjaira. Az alig tízfős osztályok a másutt 20-22 hetes szemesztert 12 hét alatt teljesítik. Ebéd után egy óra játékidő előzi meg a próbákat, s a bonyolult menetrendbe egyéni hang- és hallásfejlesztő órák is illeszkednek. Ez elengedhetetlen, a felvételiken kiválogatott gyerekek „pici kis” hanggal kerülnek be, kitartó munka nélkül nincs látványos fejlődés. Ez utóbbi feledtetheti a sok lemondást.
Az utódképzés tudatos: a képességvizsgálat után kiválasztottak már négyévesen bekerülnek az intézmény óvodájába, majd hatévesen a szintén a kastély területén lévő iskolába. Ilyenkor a fiúk még otthon laknak, a tehetségüket bizonyítók csak a negyedik osztálytól kerülnek az internátusba, ekkor kezdik az igazi kórusmunkát, és a spártai életet. Ez utóbbit az internátus vezetői nemigen iktathatják ki: biztosítaniuk kell, hogy az oktatás színvonala a kényszerűen rövid idő ellenére se legyen alacsonyabb a többi iskoláénál.


Dicsőség egy életre

A kórustagság csak annyiban szól egy életre, hogy a kiöregedettek mindvégig használhatják az ex előszócskát, ám ennek még azoknál sincs igazi jelentősége, akik zenei pályára kerülnek. Utóbbiak kevesen vannak, viszont feltűnően sok egykori Wiener Sängerknabe ér el sikereket más pályákon. Ez nem véletlen: az életmód által megkívánt fegyelem, önmegtartóztatás, szorgalom mindenütt hasznosul.
A matrózblúzos kisfiúk kapun túli világa mindig élénk érdeklődést kelt, sorsuk nemzeti ügy. Érthető riadalmat okozott, amikor pár évvel ezelőtt először érkeztek vészjelek az Augarten-palotából: baj van a kórussal, nincs utánpótlás, s ezért a színvonal sem megfelelő.
A vészjósló hírek korszerűsítési hullámot indítottak el. A közép-európai zenekultúra oszthatatlanságára hivatkozva e hagyományosan osztrák intézmény megnyílt a szomszédos országok tehetséges gyermekei előtt, mégpedig nemcsak véletlenszerűen. Egy ideje pedig a Wiener Sängerknaben popzenét is énekel! Bécs éneklő követei, a matrózblúzos kisfiúk a szokásos repertoár mellett beindították a "Wiener Sängerknaben goes pop" című programot. A dalokat demokratikusan választják: a fiúk dönthetnek arról, mit szeretnének előadni. A lényeg, hogy a pop ugyanolyan magas színvonalú legyen, mint amit ettől a kórustól a világ elvár. A gyerekeknek mindenesetre örömet okoz az újféle zenélés.

A négy, egyenként 25 tagú kórus közül kettő mindig turnézik (egyedül a kora nyári vizsgák előtt vannak valamennyien Bécsben, igaz, koncert ilyenkor is akad). A pontos menetrend szerinti fellépések között állandó a vasárnapi mise a Hofburg kápolnájában: ezen a kórusok egyike vesz részt rotációs alapon, immár csaknem félévezrede.

A Sängerknaben közhasznú nonprofit egyesület, az évi kb. 500 koncert tiszta bevétele 100 ezer euró körül van, a lemez- és filmfelvételekkel együtt ennek 25-szörösével lehet számolni, A fiúk nem kapnak gázsit - a velük dolgozók fizetésben részesülnek, s a bevételből tartják fenn az oktatást, az internátust. Ez a bentlakóknak ingyenes. Az egyesületnek ingatlan- és értékpapír-vagyona is van. Az állam az Augarten palotát ingyen bocsátja rendelkezésre, de a fenntartás, a beruházások az egyesületet terhelik.