szervuszausztria.hu írása

Egész Bécs, és több más osztrák nagyváros életét megbénította a diáktüntetés. A fővárosban a rendőrség szerint tízezren vonultak az utcákon, a szervezők ötvenezres részvételről beszélnek. A menet a legfontosabb intézmények – a minisztérium, a kancellári hivatal, az egyetem – előtt szónoklatokat hallgatott meg. Johannes Hahn, az illetékes miniszter az egyetemi fő előadóterembe ugyan továbbra sem hajlandó bemenni, de mára magához kérette az egyetemisták képviselőit.

A követelések között változatlanul első helyen a felsőoktatás jobb finanszírozása és ezzel a továbbtanulás megfelelő kereteinek biztosítása, a jobb körülmények megteremtése áll. A csaknem egy hete tartó, évek óta legnagyobb diáklázadás az érintettek körén is vitát kelt: egyre másra nyilatkoznak az egyetemi hallgatói önkormányzatok arról, hogy ilyen méretű megmozdulással már nem tudnak egyetérteni, ez túlmegy azokon a kereteken, amelyek számukra vállalhatók.


A Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak sztrájkjával kezdődött, és akkor folytatódott és szélesedett országos mozgalommá, amikor Johannes Hahn, a felsőoktatásért felelős miniszter elismerve az egyetemi körülmények hiányosságait, a zsúfoltságot, megoldásként egyes szakokon felvételi vizsga, illetve a tandíj újra bevezetését vetette fel. A létszámkorlátozás e módszerére egyébként egy meglévő rendelkezés lehetőséget ad azokon a szakokon, amelyeken a szomszédos Németországban érvényes a numerus clausus. Van erre példa: az orvosi és állatorvosi egyetemeken, a művészeti karokon ma is kötelező a felvételi, és ráadásul kvóta biztosítja az osztrák állampolgárságú jelentkezőknek, hogy ne szorítsák ki teljesen a németek.

Bár a szomszéd országból ideözönlők pillanatnyilag a bűnbakok, nem csak ez a baj. Köztudott, hogy az egyetemi létesítmények messze nem tartanak lépést a fiatalok továbbtanulási vágyának növekedésével. Pillanatnyilag a legzsúfoltabb a publicisztika szak, amelynek előadásaira gyakorlatilag nem férnek be a beiratkozott hallgatók, és az oktatóknak sincs lehetőségük munkájukat megfelelőképpen értékelni.

A tandíj bevezetése kényes kérdés, a hallgatók ragaszkodnának ahhoz, hogy szabadon bejussanak a felsőoktatási intézményekbe. Ezzel a módszerrel egyszer már próbálkozott a kormány, gyakorlatilag sikertelenül: a befolyt összeg semmire nem volt elég, a diákrohamot nemigen akadályozta, viszont a fiatalok hangulatát rontotta. Nem tetszik az osztrák egyetemistáknak az EU új felsőoktatási rendszere sem: kifogásolják, hogy a hároméves alapképzés után megszerezhető bachelor fokozatú oklevél nem számít igazán egyetemi végzettségnek, és csak a gazdasági életben érvényesíthető.